A parlamenti választás eredményei sokak számára nagy csalódást okoztak.

A gyakran ragozott patthelyzet teljesen új szituációt teremtett, és tán az is kijelenthető, hogy mérföldkőnek lehet majd tekinteni az önálló Szlovákia politikájában. 2016-ra ugyanis az ún. standard pártok gyakorlatilag háttérbe szorultak, s előretörtek a különböző nem hagyományos képződmények, amelyeket a klasszikus értelemben tán pártnak sem lehet titulálni.

A szlovák történelemgyártás nem egy új keletű dolog. Igazi történelem híján előszeretettel fabrikálnak szlovák történészek híres tetteket. A személyiséghiányt pedig copy+paste alapon meg lehet oldani másokkal is, így már csak össze kell ollózni valamit. Svätopluk, Rastislav, Cirill, Metód és a többiek. Svätopluknak még szobrot is emeltek a pozsonyi várban, ahol valószínűleg az életben nem járt! De ha a helyzet úgy hozza nem probléma Svätý Štefant, IV. Vojtechot vagy Ľudovít Veľkýt is szlovák királyként emlegetni.

Csak ámulok és bámulok az egyre fodrozódó Ákos-ügyön. Bár mostanában nem ritkán vagyok ennyire ledöbbenve a körülöttem zajló eseményektől. Mintha valóban megtébolyult volna a világ, és képtelen a valóságot annak teljes egészében látni. Arról inkább nem is fejtem ki a véleményemet, hogy az egy évalatti 1,5 milliós népvándorlás – hogy is mondjam – nem egészséges, de hogy egy nőt se lehessen nőnek nevezni, az már komolyan aggodalomra ad okot.