Szerző: 

Felvidéki kampányabszurd!

Útmutató: hogyan ne kérdezzünk a MOST-HÍD lakossági fórumán:
Helyszín és időpont: Csehi, 2015. november 20.
Főszerepben: A nép, Simon Zsolt, Solymos László, Bastrnák Tibor, Tomáš Galbavý, Pócsik József

Fogalomtár (az én értelmezésemben):
Lakossági fórum: Olyan esemény, ahol a politikusok vagy szakértők közvetlenül érintkeznek a választópolgárral. Meghallgatják és megvitatják azon problémákat, melyek leginkább érintik az emberek mindennapjait. Szorgalmasan jegyzetelnek, és odafigyelnek az emberek által megfogalmazott kérdésekre, hogy a lehető legpontosabban tudjanak válaszolni - NYÍLTAN, ŐSZINTÉN!
Beszélgetés: kérdezz felelek, majd ismét kérdezz felelek – NYÍLTAN, ŐSZINTÉN!
Parlamenti képviselő, politikus: tisztség, hivatás, melynek hatalma a néptől eredeztető. Felelősséggel tartozik a választópolgároknak. Azon munkálkodik, hogy a népet szolgálja – NYÍLTAN, ŐSZINTÉN!

De térjünk rá a lényegre: Az embernek esélye sincs, hogy kérdését nyíltan, a közönség előtt tegye fel. A választópolgár a politikustól (lásd. fogalomtár) csak papíron kérdezhet, hogy véletlenül se tegyen fel kínos kérdéseket, melyekkel kellemetlen helyzetbe hozhatná a politikus Urat! Az ember még azt sem tudja, hogy miről fog szólni a beszélgetés (lásd. fogalomtár), de a kérdéseit már a legelején papírra kell vetnie, hogy mire azok felolvasására kerülne a sor, a moderátor kiszelektálhassa „ami nem oda való“.

Csendesen, türelmesen végigjelentkeztem az egész beszélgetést, hogy a bennem megfogalmazódott kérdésekre ott helyben választ kapjak. A moderátor és a politikusok viszont egész idő alatt figyelmen kívül hagytak, pedig a végén már a harmadik sorból, állva vártam, hogy megadják a lehetőséget. A „beszélgetés“ végén megköszönték a „kérdéseket“ majd elbúcsúztak, mire a tömegből, bekiabálták, hogy még van kérdés – rám célozva.
A kérdéseimet még ekkor sem tehettem fel, hiszen azt a választ kaptuk, hogy a fórum elején kellett volna papírra írni, ahogy azt mások is tették. Egy hang a tömegből a közönségnek szegezve a kérdést megkérdezte, kik voltak azok, akik kérdeztek. Hosszú, kínos másodpercek után néhány hű hidas pártkatona észbekapva jelentkezett és egyre bátrabb hangon kiáltotta: „Én – én“! Majd zene, és folytatódott a dáridó. Simon Zsolt és Solymos László ezután már mert válaszolni, de csak négy, ill. hatszemközt, amikor a kérdéseket és a válaszokat a zene miatt már csak mi hallottuk.
Néhány nappal később pedig Tomáš Galbavý facebook oldalán a következő sor jelent meg: „Odpovedali sme na mnohé otázky... / Sok kérdésre válaszoltunk...”
Ha már egy politikus nyíltan nem meri felvállalni a választópolgárok kérdéseit, akkor mit várhatunk el tőle a parlamentben?

Pócsik József, a Via Nova Ifjúsági Csoport alelnöke