Csonka Ákos: Legyen más a politika

Általában az MKP-t elöregedő pártként szokták definiálni (főként politikai ellenfelei), ám Zselízen ennek pont az ellenkezője érvényes. A párt helyi szervezetének élén egy fiatal pedagógus, Csonka Ákos áll, aki kora ellenére számos közéleti aktivitást tudhat maga mögött. Országos tisztségviselője a Via Nova Ifjúsági Csoportnak, aktív tagja a Csemadoknak, lelkes helytörténész, lokálpatrióta és a kutatómunka sem áll távol tőle. Pártja a 2016. március 5-i parlamenti választásokra őt is képviselőnek jelölte. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk vele.

Az a tapasztalat, hogy a politika nem túl népszerű a fiatalok körében. Te 28 éves létedre mégis igencsak aktívan foglalkozol vele. Mi ennek az oka?
A fiatalok nagy általánosságát tekintve alapvetően apolitikusak, nem kell ez mögött különösebb jelenséget feltételezni. A fiatalok nem szeretik a rendszereket, szabályokat, lázadnak a szülők, az idősek és szinte minden ellen aminek korlátai vannak. Más problémák számítanak nekik (nekünk), a közösségi ügyek nem olyan hangsúlyosan foglalkoztatják őket. Viszont attól, hogy nem foglalkozunk valamivel, a probléma még ugyanúgy megmarad. Köztudott, hogy a politikához mindenki ért, (főleg a vendéglátóipari szakegységekben /ismertebb néven a kocsma/ van rengeteg szakértő), de csak kevesen vannak olyanok, akik nem érik be a hőbörgéssel, és változtatni szeretnének a dolgok menetén. Véleményt formálni mindenki tud, és teszik is ezt gyakran, amikor viszont konkrétan cselekedni kell, akkor már kevésbé nagy a tolakodás. Éppen ezért a közéleti tevékenység óriási felelősséggel jár. Ránk, fiatal értelmiségre pedig különösen nagy szerep hárul, ha felismerjük ennek fontosságát. Ám ennek is két módja van, kívülről kritizálni, vagy megpróbálni különben csinálni. Én az utóbbiban hiszek.

Igen, de van is erre lehetőség? Sokszor úgy tűnik, hogy azok a politikusok, kik x (sok x) éve benne vannak a politikában, nem nagyon kapkodnak, hogy átadják a helyüket másnak.
Nincs könnyű helyzetben a fiatal generáció (sosem volt), de látni kell, hogy éppen egy generációváltás küszöbén állunk. Ez részben annak köszönhető, hogy azok a politikusok, akik mondjuk 25 éve a pozsonyi parlamentben ülnek, óriási hibákat és mulasztásokat követtek el. Ebből kifolyólag az emberek bizalma magában a politika intézményében rendült meg. Sajnos egyes mániákus ígérgetők gőgös arroganciája miatt a politika elvesztette presztízsét és hitelét. Ahelyett hogy teljesítették volna mindazt, amire felhatalmazást kaptak, inkább belekényelmesedtek a pozíciójukba és elfelejtették, hogy a választóktól lehetőséget kaptak, nem pedig jutalomkirándulást. Aki 25 évnyi semmittevés után is azzal jön, hogy MOST kell egyet előre lépni, az véleményem szerint elvesztette a realitás-érzékét, és elszakadt az egyszerű emberektől. Persze a hatalom meg tudja ennyire részegíteni az embereket, de vicces az ilyet látni.

Nyilván vannak ilyenek, de vannak tapasztalt politikusok, mellettük szól a rutin, nem?
Nem! Úgy gondolom, hogy aki 25 évig rutinszerűen nem csinált semmit, az már nem is fog. Sokkal hitelesebbnek tartom azokat a politikai aspiránsokat, akik a civil vagy éppen kulturális életben már maradandót tudtak alkotni. Akik alulról építkezve tettek le az asztalra egy s mást, nem pedig a bársonyszékből akarnak dirigálni. Persze tisztelet a kivételnek...

Véleményed szerint ezen aggályok miatt olyan nagy a nemszavazók aránya?
Annak a nagymértékű apátiának, ami jellemzi a társadalmunkat, sok mindenben keresni lehetne az okait, de azt nem szabad elfelejteni (pedig a legtöbb politikus elfelejti), hogy az emberek nem hülyék. Ha látják, hogy valaki azt ígérgeti, hogy megcsinálja az utakat, s ehelyett vesz egy méregdrága luxusterepjárót, amivel észre sem veszi a kátyúkat, akkor az az ember hitelét veszti. Van viszont az a pénz, amit egyes pártok a kampányra fordítanak, hogy megtévesszék az embereket... Tudatosítani kell viszont azt is, hogy valaki mindenképpen elfoglalja azt a bizonyos helyet. Egyáltalán nem mindegy a szempontunkból, hogy ki lesz az. Ha nem megyünk el választani, akkor mindebbe nincs befolyásunk, és a jogot is elveszítjük, hogy bárkin is számonkérjünk döntéseket.

De voltak már a környékről képviselők a parlamentben, sőt kormányon is volt úgy az MKP, mint a Most-Híd.
Tudtommal Zselíznek még soha nem volt parlamenti képviselője, ami meg is látszik a városon és térségén. Az MKP kormánytagsága idején alapiskolás voltam, így ha megengeded, azért az időszakért nem vállalok felelősséget. A Most-Híd kormánytagságát pedig nem szeretném minősíteni, mindenki döntse el, hogy lett-e bármilyen haszna. Én a saját tetteimért vállalok felelősséget.

Tehát az a tény, hogy a politikai és gazdasági döntések, lépések elkerülik a Garam-mentét, azért van, mert nincs képviselete a régiónak a parlamentben?
Úgy gondolom, hogy igen. Szlovákia nem egy olyan ország, ahol megfelelő anyagi keret lenne arra, hogy mindenre jusson pénz, de ilyen aránytalanságok, mint amik ebben az országban vannak, az már vérlázító. Ez rettenetesen meglátszik rajtunk. Sokat jártam Észak-Szlovákiában, és meglepett, amit ott láttam. Nem tartom elfogadhatónak, hogy az ország egyes pontjai közt ilyen különbségek legyenek.
Hogy mennyit jelent a politikai befolyás? Egy konkrét példán mutatnám be. 2013-tól van Nyitra megyei képviselője Zselíznek Csenger Tibor személyében, akivel szorosan együttműködöm, így van némi rálátásom a megye munkájára. Nyitra Megye Önkormányzatának befolyása eléggé behatárolt, de az MKP frakciója még ellenzékből is ki tudott harcolni pozitívumokat. Bizonyos útszakaszok felújítása, az Ipoly-hidak szorgalmazása, iskolák, intézmények finanszírozása stb., de hogy egész konkrét legyek, a tavalyi évben összeszámoltam, a kimondottan zselízi civil szervezeteknek mintegy 5000 euró támogatást sikerült kilobbizni. Nyilván lehetne több is, de már ez is jobb arány, mint az előző években. Bele lehet gondolni, hogy milyen lehetőségek vannak parlamenti szinten, hogy a kormánypozícióról ne is beszéljek. Pénz és lehetőségek vannak, csak akarat kell, hogy az megfelelő helyre kerüljön, nem pedig magánkastélyok és hotelek dotálására.

Elég sarkosan fogalmazol. Milyen a viszonyod az „idősebb" politikusokhoz?
A véleményemet vállalom, sosem rejtettem véka alá. Egyenes embernek tartom magam, és én is szeretem, ha korrekten állnak hozzám. Ha valamiben nem ért egyet velem valaki, akkor nyitott vagyok a probléma megvitatására.
Az MKP csúcsvezetésével kimondottan jó, kollegiális, sőt valakivel baráti a viszonyom. Elég csak megnézni, hogy az elmúlt időszakban hányszor fogadta el Berényi József, Bárdos Gyula, Csáky Pál vagy Farkas Iván a meghívásainkat. Szakmai egyeztetésekre, kulturális rendezvényekre szinte kéthavonta eljött valamelyikük. És ezt alapvetőnek tartom. Ugyanis mennyire lehet hiteles az a személy, aki csak 4 évente, a választások előtt egy kultúrházas dáridón jelenik meg, hogy szavazzanak rá? Nem is értem, hogy bízhat meg bárki is ez alapján egy elvileg komoly emberben... Én például a kampánydáridózással sem értek egyet. Ilyen gazdasági helyzetben eurómilliókat óriásplakátokra és tátogóművészekre költeni óriási felelőtlenség. Elvégre a költségvetést sem egy nótaesten vitatják meg... A politikának nem erről kellene szólnia.

Mit üzensz végül a választóknak?
Csupán annyit, hogy ha elégedettek az elmúlt 25 év politikai garnitúrájának hozzáállásával és eredményeivel, akkor menjenek el szavazni, és karikázzák be őket. Ha viszont elégedetlenek ezzel a gyér teljesítménnyel, akkor szavazatukkal hajtsák végre a generációváltást. Az MKP listáját erre alkalmasnak találom annak fényében, hogy a jelöltek közel egyharmada 35 év alatti.

Bárhogy is alakuljon, munkámmal továbbra is azon leszek, hogy szülőföldemnek, Zselíznek és a térségnek lehetőségeket teremtsek akár parlamenti képviselőként, akár olyan személyként, akinek szívügye városunk és környékének jövője. Hogy más legyen végre a politika.

Fotó: Riedl Regina
Megjelent a Zselízi Hírmondó februári számában.