Gubík László: A jövő összefogása kell, nem a múlté

A választás utáni felfokozott helyzetben Gubík Lászlót, a 43 ezer preferenciaszavazatot szerző Via Nova elnökét kérdeztük, hogyan látják a fiatalok a közösség jövőjét. Kivárnak, vagy tudják ötletekkel segíteni, befolyásolni a döntéshozókat?

Zsinórban a harmadik választási ciklust kezdi „civilben” az MKP, miközben a százezres szavazótáborát továbbra sem képviseli senki a parlamentben, ugyanakkor a Most-Híd is sok magyar szavazóját elvesztette. A végeredmény birtokában is kevés az igazodási pont a politikában, és rögtön különböző koalíciókról, szövetségekről, újabb kampányról beszél mindenki.

A Most-Híd bejutott, az MKP kimaradt. Az egyik jól csinálta, a másik nem?
Újra megerősítést nyert, hogy – parlamenti jelenlét ide vagy oda – az MKP a legerősebb párt a magyarlakta területeken, de továbbra sem elég erős ahhoz, hogy támogatottságát mandátumokra válthassa. A Híd ezzel szemben jól felismerte saját gyengülését, és megtalálta a menekülőútját: az országosan népszerű Lucia Žitňanskának, na meg néhány szlovák regionális politikusnak köszönhetően bevonzott annyi szlovák szavazót, hogy velük átmentse magát még egy parlamenti ciklusra.

A magyar szavazók jelentős része viszont úgy vélekedik, hogy egyik párt sem csinálta jól, hiszen nagyon sokan nem mentek el szavazni, vagypedig szlovák pártokat választottak.
A szlovák nemzetpolitika tudatosan kiéheztette a déli régiókat a rendszerváltás óta, a romló életszínvonalat pedig belharcaink is súlyosbították. Mindez kiábrándulttá és fásulttá tette az itt élő magyarokat, ami a választási hajlandóságukban is megmutatkozott. A magyarlakta járásokban 50 % körüli a választási részvétel, míg a színszlovák járásokban 60-65 %. Az olló észak és dél között, nyugat és kelet között tágul. Ha megnézzük a szlovákiai beruházások térképét, azt láthatjuk, hogy a régiók gazdasági erejével egyenes arányban növekszik a választási kedvük is.

Sokan külföldre mentek, sokan el is haláloztak, a déli járásokért vívott csata pedig nem a küzdő feleket, hanem az embereket fárasztja legjobban. Az MKP–Híd civakodásra a választópolgárok alig fele kíváncsi, az MKDSZ-ről meg nem beszélek, mert tíz felvidéki magyarból kilenc nem is tudja, mi az. Súlyos tehát a helyzet, a felvidéki magyarság anyagi és emberi erőforrásai vészesen csökkennek. Új irányba elinduló, nagyon határozott lépések nélkül odáig sem fogunk eljutni, hogy egyáltalán megalkossuk a jövőképünket, nemhogy beteljesítsük.

Mi lehet a kiút ebből a helyzetből? Van egyáltalán kiút?
Rövid időn belül meg kell válaszolnunk azt a kérdést, hogy mik ezek az új irányba elinduló, nagyon határozott lépések, mert a választópolgárok válaszokat várnak tőlünk. Két dolgot kell megfejtenünk. Egyrészt azt, hogy a velünk élő magyarok fele miért nem szavaz, másrészt azt, hogy a szavazók közül miért fordul egy zselízi magyar Matovičhoz, egy pozsonyi magyar Kollárhoz vagy egy rozsnyói magyar Kotlebához. A felvidéki magyarok egységet akarnak. Ez teljesen természetes igény, és bizonyára növelné a választókedvet is, de tudjuk-e biztosan azt, mi mentén és kivel óhajtja ezt az egységet a felvidéki magyarság? Mert én egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a két párt közti piros-fehér-zöld-narancs technikai koalíció vagy közös lista jelentené a hosszú távú megoldást. Épp ellenkezőleg, a könnyebbik út választása nagyon könnyen eredményezhetne olyan protesztszavazást és kudarcot, mint Komáromban, ahol a választó ösztönösen elfordult, mert politikai hatalomátmentést látott az összefogás mögött. Ha két filmet unok, attól, hogy összevágom az egyes jeleneteiket, még mindig unni fogom őket. Egy ilyen, összefogásnak mondott politikai szövetség tovább morzsolna minket, ami rövidtávon megoldásnak látszódhat, de hosszútávon csak elodázza a végelgyengülésünket. A szlovák pártokra szavazó és a sehová nem szavazó magyarok megszólítása a feladat. Ez a munkásabb, nehezebb út, de hosszú távon csak ez erősítheti meg közösségünket, mert ez áll összhangban az értékeinkkel és az érdekeinkkel is. Fel kell vállalni, hozzá kell látni.

Milyen összefogásra van szükség, ha a hagyományos már nem működik?
A felvidéki magyarságnak új egység kell. Őszinte önkép, tervek, jövőkép és program mentén megfogalmazott egység. Ezt csak a közösségünk még meglévő erejéből építkező párt teremtheti meg. Meggyőződésem, hogy az értékalapú politizálást folytatva, sokkal rugalmasabb pártszerkezettel és a fiatalítást minden szinten megvalósítva, az MKP-ból kell kinőnie az új egység zászlóvivőinek. Erőnk a régióinkban van. A hagyományos magyar témák mellé olyan további ügyeket is be kell emelni a választási programba, amelyeket a bőrükön éreznek az itt élő emberek. Ha mindezt pofonegyszerűen meg tudjuk fogalmazni, meg tudjuk értetni az emberekkel, azzal magunk mögé állíthatjuk őket, és kellő erőt lehetünk képesek felmutatni. A mostani választás megmutatta, hogy az emberek az egyértelmű üzeneteket hallják meg, és a karakteres személyektől várják a megoldásokat. Haladnunk kell a korral, ha Matovičnak, Kotlebának vagy Kollárnak sikerült, nekünk is sikerülhet.

A témáink hiteles képviselői lehetnek akár – jogfosztó dekrétumokat meg nem erősítő – szlovák közszereplők, Szlovákia többi nemzetiségének képviselői, vagy egyéb, életünket értő és képviselni is akaró párton kívüliek. A Felvidéken élő emberek együttélésének és boldogulásának esélyét kell megteremteni, és szövetséget kötni mindenkivel, aki ebben érdekelt, nem másban. Karakterre van szükség, nem félmegoldásokra. Adjunk egy esélyt az új egység megteremtésére, ne a régihez meneküljünk! A jövőt építsük, ne a múltat!

Lát olyan szereplőt, aki lehet képes levezényelni, és irányítani mindezt?
A politika az egyéniségek harcáról is szól, hiszen az ember szereti megszemélyesíteni a dolgokat. Szomorú lennék azonban, ha itt és most a nevekre kerülne a hangsúly a tervek helyett. A stratégia épp olyan fontos, mint a karizma. Egységet és összefogást csak életképes alternatíva hozhat, nem a szépen csengő szavak ismétlése és a színek vegyítése. Aki megérti az idők szavát, kellő bátorsága lesz ahhoz, hogy ne a múltba térjen vissza, hanem a jövőt építse, na az lesz az új vezető. Ő számíthat majd a Via Nova támogatására, más aligha.

Gecse Géza, Felvidék.ma