Magyar iskolából a való világba

Közeleg a leendő elsősök beíratása. Áprilisban az iskolaköteles gyermekek szülei meghozzák azt a kivételesen fontos döntést, hogy milyen tannyelvű iskolába írassák csemetéiket. A szlovák ajkú családok esetében a döntés egyértelmű. Gyermekeik megkapják a lehetőséget arra, hogy anyanyelvükön sajátítsák el tanulmányaik alapjait, amelyek pillérekként szolgálnak majd további életük során. Nincs is annál nagyobb élmény egy kisiskolás számára, mint az, hogy örömmel megy iskolába, tudja, hogy az a hely a második otthona, s azt szívvel-lélekkel magáénak is érzi, mivel azon a nyelven szól hozzá a tanító néni, azon a nyelven hallja és tanulja a millió újdonságot és érdekességet, melyen otthon édesanyjával, édesapjával, családtagjaival beszél. Csakhogy nem minden gyermeknek adatik meg ez a kiváltság.

A szülők csakis a legjobbat szeretnék gyermekeiknek. Szeretnék nekik a legjobb körülményeket biztosítani, hogy boldogok és később sikeresek lehessenek. Sajnos, nagyon elterjedt az az állítás, gondolunk itt a magyar ajkú családokra, hogy a gyermek csak akkor fog tudni érvényesülni, ha szlovák iskolába jár. Merüljünk el egy pillanatra ebben a gondolatban! Azt mondjuk, ahhoz, hogy a gyermek érvényesülhessen az életben, szlovákul kell megtanulnia az ábécé betűit, szlovák versikéket, mondókákat kell szavalnia, szlovákul kell elsajátítania a számtan alapjainak minden csínját-bínját, a szlovák irodalmat és történelmet kell megismernie. Mindannyian egyetérthetünk abban, hogy az valóban nagyon fontos, hogy elsajátítsuk az ország hivatalos nyelvét. De miért gondoljuk azt, ahhoz, hogy mindezt gyermekünk elérje, szlovák iskolába kell járnia?

Engedjék meg, hogy elmeséljek egy rövid történetet. A múlt század kilencvenes éveinek vagyok a szülötte. Magyar óvoda után magyar alapiskolába írattak be a szüleim, amiért örökre hálás maradok nekik. Azok közé a kiváltságos gyerekek közé tartozhattam, akik anyanyelvükön tanulhattak, és nem kellett átélnem azt az elképzelhetetlen érzést, amikor egy teljesen idegen környezetben, idegen emberek között, idegen nyelven szólnak hozzám, melyet nem értek, amelyen nem tudok kibontakozni, mely miatt hátrányban vagyok társaimmal szemben, akik így a tanítási nyelv ismeretének birtokában sokkal jobb eredményeket érnek el.

Kiváltságosokként tehát osztálytársaimmal együtt teltek-múltak éveink, együtt megtanultunk magyarul helyesen írni, olvasni, számolni, verseket, meséket, dalokat jegyeztünk meg, megtanultuk, kik irodalmunk kiemelkedő alakjai, mik voltak történelmünk meghatározó eseményei és kik voltak múltunk jelentős alakjai, később pedig sorra került a fizika, kémia és biológia alapjainak az ismerete is. Itt persze nincs vége a történetnek. Amellett, hogy a felsorolt ismereteket az anyanyelvünkön tanultuk, mindezt ugyanúgy követelték tőlünk tanáraink szlovák nyelven is. A szlovák társalgás, helyesírás, nyelvtan, irodalom, történelem, matematikai, fizikai, kémiai és biológiai szakkifejezések, mind-mind szlovákul is szerepeltek a tanítási órákon. A kilenc év után pedig bátran mehettünk olyan középiskolába, legyen az szlovák vagy magyar nyelvű iskola, melyet megálmodtunk magunknak. Én személy szerint magyar nyelvű gimnáziumban folytattam tanulmányaimat, számomra ez nem is volt kérdés, mivel nagyon élveztem a magyar alapiskolás éveket. A magyar iskolában eltöltött 13 év után végül egy prágai egyetemre nyertem felvételt, és azóta is ott tanulok. Alapiskolás és gimnáziumi osztálytársaim is a legtöbben továbbtanulnak, van, aki szlovák és van, aki magyar egyetemekre került, egy részük pedig már most különböző munkaterületeken dolgozik, mindenféle nyelvi gondok nélkül. A prágai osztálytársaim néha nem értik, hogyan lehetséges az, hogy már gyerekkorom óta szinte anyanyelvi szinten beszélek két nyelvet. Sokszor irigységet is érzek a részükről, mert nekik nem adatott meg ez a lehetőség. Nagy vétek lenne nem kihasználni ezt a csodás előnyt, elkorcsosítani, leépíteni a magyar nyelvet gyermekeinkben.

A Felvidéken, Szlovákiában élünk. Fontos megtanulni országunk hivatalos nyelvét, hisz legtöbbünk itt akar érvényesülni, illetve itt tervezzük a jövőnket. Ezzel a ténnyel Dél-Szlovákia összes magyar tanítási nyelvű iskolájában oktató pedagógus tisztában van, így nem engedik meg azt, hogy diákjaik a szlovák nyelv alapos elsajátítása nélkül hagyják el az iskolapadot. Emellett azonban kulcsfontosságú az is, hogy gyermekeink, unokáink helyesen és tisztán, ékesen beszéljék anyanyelvüket is, ismerjék történelmünket, irodalmunkat, hogy azt át tudják majd adni a gyermekeiknek, unokáiknak. Ehhez a tudáshoz viszont csak egy helyen jutnak hozzá. Ne hagyjuk, hogy elfogyjunk, elvesszünk saját szülőföldünkön! A kulcs a magyar iskola!

Subovics Mónika