Nevünkben is legyünk önmagunk!

Nomen est omen - szól a latin közmondás, ami magyarul annyit tesz, hogy: „A név előjel”, „A név jósjel”. Gyakran fordítják úgy is, hogy: „A név maga az ember”. Ezek szerint árulkodik a nevünk? Különös kérdés ez a Felvidéken, hiszen itt sokaknak van egy hivatalos nevük és van egy magyar. Ha alá kell írni valamit, Erzsébetből egy szempillantás alatt Alžbeta lesz, Ferencből František. Pedig mindez elkerülhető. A szlovákiai jogszabályok nem tiltják, hogy nevünket hivatalosan is anyanyelvünkön használjuk. Ehhez mindössze annyira van szükség, hogy az anyakönyvben is így legyen bejegyezve. Tehát aki magyar nemzetiségű, az mind családi, mind keresztnevét magyar nyelven, a magyar helyesírás szerint írhatja a személyi igazolványban, az útlevélben, a jogosítványban stb. A nőknek sem kell családi nevüket „-ová” végződéssel megtoldani. Arra is van lehetőség, hogy a korábban szlovák nyelvű írásmódra változtatott családnevet magyar alakban használja tovább a tulajdonosa. Aki eddig Kiš volt, Kiss lehet. A név magyarra történő javítását írásbeli nyilatkozattal kell kezdeményezni annál az anyakönyvi hivatalnál, amelyiknek az anyakönyvében a nevet születéskor bejegyezték. Legcélszerűbb már a gyermek születésekor magyar nevet bejegyeztetni az anyakönyvbe, de sohasem késő változtatni. Az eljárással kapcsolatos részletes tudnivalókról, az ehhez szükséges iratokról az anyakönyvi hivatalokban tájékoztatják az érdeklődőket. A névváltozást követően a régi okmányokat természetesen le kell cserélni, és a változást a hivatalokban be kell jelenteni. Egy kis sorban állás viszont nem lehet tényező, ha így lehetünk nevünkben is önmagunk.
Használd az anyanyelved, élj bátran a jogaiddal!
Bővebb információért kattints ide: www.ics.sk/nevmagyarositas